Megtakarítani azért szoktunk, mert valamit szeretnénk vásárolni, egy kicsit átrendezzük a családi költségvetést: elkülönítünk valamennyi pénz egy konkrét cél érdekében (utazás, vásárlás, stb.). Míg a hitel a még meg sem keresett jövőbeli jövedelmünk felélése a jelenben, addig a megtakarításaink olyan „jövedelem konzervet” jelentenek, amit a jövőbeli költéseink fedezetéül teszünk el.

A befektetés egy kicsit más dolog, bár kétségtelenül ugyan arról van szó: pénzt teszünk félre a „jövő számára”. De a befektetések és a megtakarítások világa között húzódik egy éles határvonal. A megtakarításainkat is egy bizonyos kamat/hozam reményében képezzük, de ha befektetővé szeretnénk válni, akkor a gondolatainkat teljesen át kell alakítanunk: az lesz a célunk, hogy a pénzünk dolgozzon helyettünk, értéket teremtsen és hosszabb távon képesek  legyünk olyan passzív jövedelem elérésére, amely a napi megélhetés biztonságán már túlmutató vagyon felhalmozását jelentheti.

Ebben a könyvben még keveredni fog a megtakarítás és a befektetés kifejezés, sok gondolat még a megtakarítók számára íródott, de szeretnénk segíteni a két fogalom közötti határ átlépésében. Szerintem az a legfontosabb, hogy megértsük: egy befektető másként gondolkozik akár ugyan arról a pénzügyi termékről is, mint a megtakarító.

Kezdjük az alapoknál. Tekintsük át a legfontosabb kifejezéseket és alapvető befektetési termékeket, mert ezek ismerete nélkül nem fogunk boldogulni a pénz világában.

Van értelme kicsiben is elkezdeni!

Sokan gondolják azt, hogy befektetővé nem válik az ember, ehhez megfelelő helyre kell születni, ugyanis befektetni csak vagyont lehet, amit egy élet is kevés előteremteni – vagy legalábbis keveseknek sikerül tisztességesen, inkább a több generációs felhalmozás eredményeként érhető el olyan vagyoni helyzet, ami lehetővé teszi a befektetővé válásunkat.

Ezt a könyvet nem a pár ezer vagyonos embernek írtam, hanem azoknak, akiknek már van némi megtakarításuk és többre vágynak: meg szeretnék ismerni a befektetések világát.
Ez a világ ma már nem csak a vagyonos réteg számára elérhető, sok olyan termék és megoldás áll rendelkezésünkre, amelyet már nagyon sokan igénybe vehetnek. Hangsúlyozom, hogy a befektetéshez kell pénz/jövedelem ez kétségtelen, de a legfontosabb a gondolkodási módunk megváltoztatása.

Akinek nincs pénze

Mi értelme van annak, hogy havonta ötezer forintot félrerakjak? Abból soha nem lesz semmi -legyint általában a legtöbb ember, amikor felmerül a kérdés: mégiscsak kellene egy kis tartalék, mi lesz velem öregségemre vagy miből lesz a gyereknek valaha önálló lakása?

Számoljunk utána és döbbenten fogjuk tapasztalni, hogy a havi ötezer forint megtakarításból pl. évi 5%-on kamatozó befektetést alapul véve öt év után 340 ezer Ft, húsz év után 2.055 ezer Ft, ötven év után pedig 13.343 ezer Ft megtakarításunk lesz.

A fenti számpéldából mindenki láthatja, hogy mekkora erő rejlik az időben és a rendszerességben. A dolog lényegi eleme a kamatos kamatban rejlik, hiszen a felgyülemlett kamatbevételünkre is kamatot kapunk és ahogy az idő egyre jobban halad, egyre több lesz a  pénzt. (Hogy ennek a pénznek mekkora a reálértéke (vásárlóértéke), arról majd később még fogunk szót ejteni. Ha az inflációt le szeretnénk győzni, akkor nem szabad beérnünk 5%-os kamattal.) A befektetéshez szükséges pénzt örökölhetjük, valamilyen rendkívüli lehetőség révén megkereshetjük (találmány, lottó, szerencse), de akár szívós munkával a jövedelmünkből is előteremthetjük. Befektetők attól leszünk, ahogyan a pénz kezeléséhez hozzá állunk, ahogyan élünk és cselekszünk.

Hol kezdjem?

A gondolkodásmódunk megváltoztatásával kell kezdenünk. A szegény és a gazdag ember között nem a jövedelmi, vagyoni helyzet, hanem a hozzáállás jelenti a különbséget. Számtalan esetet tudnék példaként felhozni, amikor valaki örökölt, lottón nyert és pár év múlva ismét nem volt semmije. Más pedig a vagyona elvesztését követő pár éven belül ismét tehetős ember.

Az számít, hogy hogyan bánunk a pénzünkkel. A legfontosabb elkezdeni a tudatos pénzgazdálkodást. Összeírni a kiadásokat, bevételeket, megnézni, hogy hol folyik el olyan pénz, amit viszonylag könnyen meg lehetne tartani. Tudom, hogy ez nem csak tudatformálás, hanem életmód változtatás is egyben, de ha érezni fogjuk, hogy pozitív változást hoz az életünkben, akkor lesz erőnk végig csinálni. Eleinte nehéz, aztán napi rutinná válik, hogy másként nézzünk az egész világra.

Nem elég a családi költségvetést egyensúlyba hozni, hanem azt is látnunk kell, hogy miből lesz megtakarításunk? Kisebb havi részletekkel is el lehet kezdeni, a lényeg a rendszeresség – csak ekkor keletkezik elegendő megtakarítás. Egy év múlva már nagyobb biztonságban fogjuk érezni magunkat és a családunkat és ez már egy kedvező visszajelzés lesz.

A „pénzügyek a családban” c. könyvemben részletesen kifejtem, hogy hogyan készítsünk családi költségvetést, mire figyeljünk egy pénzügyi/befektetési terv elkészítésekor.

Mit tegyünk a hitelekkel?

Ne vegyünk fel hitelt. A hitelkártya, folyószámlahitel és autóhitel az adósságcsapda ajtaját nyitják ki, miközben ha jobban belegondolunk, akkor lakáshitelen kívül szinte semmilyen hitelt nem szabadna felvennünk.

A fogyasztási hiteleket a felelőtlen embereknek és a gazdagoknak találták ki. Ha van hitelünk, akkor készítsünk szigorú ütemtervet a visszafizetésre, mert különben adósrabszolgaként fogunk hosszú évekig a banknak dolgozni.

A jó és a rossz hitel közötti különbséget, a hitelek kezelésének legjobb módját a „Hogyan vegyek fel hitelt?” című könyvemben olvashatják.

Harc az infláció ellen!

Az infláció a legsunyibb ellenségünk. Lassan emészti fel a jövőnket, mert csak több év alatt jövünk rá arra, hogy a bevételeinket meghaladó mértékben nőnek a kiadásaink. A hivatalos KSH infláció nem a mi inflációnk, hiszen abban olyan termékek és szolgáltatások is szerepelnek, amelyeket az életben sem veszünk igénybe .A mi egyedi költési szokásaink mellett bőven kétszámjegyű tud lenni az éves áremelkedés. A gond akkor keletkezik, amikor a bérünket a hivatalos KSH infláció szerint emelik, a kiadásaink pedig ennél jobban nőnek. Így az évek múltával egyre szegényebbek leszünk, egy ideig a fogyasztásunk csökkentésével kivédjük a „támadást”, azonban győzni csak akkor tudunk, ha infláció felett érünk el jövedelmet.

Jövedelemnek számít a megtakarításainkon elért hozam is. Ha a bérünknél nem tudunk arányos emelést kiharcolni a főnöktől, akkor a megtakarításainkon kell többletet elérnünk vagy pluszmunkát kell vállalnunk. Különben az életszínvonalunk lejtőre kerül és éppen nyugdíjas korunkra fogunk teljesen elszegényedni.