Ezek a cikkeket vélhetően nem csak a devizaadósok olvashatták elhűlve. A saját valuta gyengítése valóban hatásos válságkezelő eszköz (már ha nem teszi meg ezt minden ország egyszerre), ezzel a lehetőséggel ügyesen éltek például a britek, a lengyelek a globális válság kitörése után.  Élénkíti az exportot, fékezi az importot, kedvez a hazai vállalkozásoknak. A valuta leértékelésén alapult a nevezetes Bokros-csomag is.

Bökkenők

Magyarországon azonban akad mostanában néhány bökkenő a forint leértékelésével. Például a mintegy egymillió devizaadós. A kormány ugyan kimenekíti a kedvezményes végtörlesztési lehetőséggel a legtehetősebb, leginkább fizetőképes adósokat, de ezzel a gondokat még nem oldotta meg. Bökkenők ezen túl is lehetnek: mindenekelőtt a megugró infláció, ami a jegybank kamatemelését is kiválthatja. További gond, hogy nemcsak a lakosságnak vannak devizahitelei, hanem a vállalkozásoknak, az önkormányzatoknak, és a központi költségvetésnek is. Mindezek tükrében a tudatos forintgyengítés öngyilkosságnak, de legalábbis önsorsrontásnak tűnik – igaz, egyik sem teljesen idegen a magyar lélektől, tehát egy nemzeti módon kormánytól sem feltétlenül.

Az egyensúlyi árfolyama közelében lévő forint lenne jó, ami gyengébb annál, mint amit a lakosság az elmúlt években, a válság kitörése előtt megszokott – de ehhez valóban meg kellene oldani a devizahitelesek problémáját, s egyeztetni kellene a Monetáris Tanáccsal is – mondta lapunk kérdésére Róna Péter közgazdász, a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottságának tagja.

Nincs értelme addig a forint gyengítéséről, erősítéséről beszélni, amíg nem tudjuk, hol a forint egyensúlyi árfolyama – mondta Róna Péter. Az egyensúlyi árfolyam kiszámítására van több módszer, nem titkosak bárki hozzáférhet.  A jegybank mégsem tartja magára nézve kötelezőnek az egyensúlyi árfolyam kiszámítását.  Róna elmondta: éppen azért emelt szót évekkel a válság előtt a devizahitelek terjedése ellen, hogy ne váljon a devizahitelek foglyává a monetáris politika.

Fix árfolyam helyett költségvisszatérítés?

Róna Péter szerint tehát nagyon is hasznos lenne a lakosság által megszokottnál gyengébb, az egyensúlyi árfolyamához közeli - mintegy 300-310-es szint körüli – forint, ám ehhez a devizahitelek arányát érdemben csökkenteni kell.  A közgazdász fölhívta arra a figyelmet, hogy a frankhitelek törlesztőrészleteinek elszállása csak 45-60 százalékban köszönhető az árfolyamváltozásnak, a többi a kamat és az egyéb költségek változásából adódik, ami a közgazdász szerint kimeríti a fosztogatás fogalmát. Róna szerint ezt a többletköltséget kellene visszaadatni a bankokkal az adósoknak, s így az adósságokat csökkentve már átváltható a devizahitelek olyan forinthitelekké, amelyeknek a törlesztő részlete nem magasabb, mint a devizahiteleké volt. Ez a bankoknak tőkeveszteséget jelentene. Ezért a közgazdász szerint a magyar kormánynak föl kellene ajánlania a bankadó megszüntetését az anyabankoknak annak fejében, hogy azok feltőkésítik a leányaikat – vázolta elképzelését lapunknak Róna.

A közgazdász szerint a forintgyengülés inflációs hatását el szokták túlozni, de kétség kívül a hatás működik az importárakon keresztül.  A kormánynak le kellene ülni a jegybankkal, és meg kellene ígérnie, hogy az infláció költségvetési eredőire kiemelten figyelnek, s a jegybanknak a forintgyengülésből adódó inflációt egyszeri hatásként kellene kezelnie, s nem kellene reagálnia arra kamatemeléssel – mondta Róna.  A közgazdász nem tagadta, hogy a megszokottnál gyengébb forintnak vannak inflációs, s egyéb költségei, de szerinte összességében jobban járnánk.

Róna azt is kiemelte: a külföldnek szóló kommunikációnak nem arról kellene szólnia, hogy gyengébb forintot akarunk – tehát nem arról van szó, hogy valutaháborúba kezdünk -, hanem a forint egyensúlyi árfolyamáról.

Akár ésszerű is lehetne

Érdemes  megjegyezni, hogy akadnak természetesen Rónától eltérő közgazdászi vélemények, különösen a Róna által bírált jegybank környékén, de Gazdag László közgazdász is például – többször publikált lapunk hasábjain – úgy véli, az erős forint kifejezetten jó, mert segíti a versenyképtelen iparágak leépülését, a gazdaság szerkezeti átalakítását.

Annyi biztos, hogy ésszerű is lehet egy olyan gazdaságpolitika, amely a válság előttinél jóval gyengébb forintot részesíti előnyben, ha tudja kezelni a gyenge forint következményeit.  A kormány gazdaságpolitikája azonban egyelőre nem mutatja annak jeleit, hogy képes lenne – a válság következtében amúgy is alaposan meggyengült – forint szülte gondokat érdemben orvosolni.

Forrás: Figyelőnet.hu