A tőkepiaci trendek szemléltetésére használják a befektetők a bika-, illetve a medvepiac kifejezést.  Kínában azonban felborult az egyensúly, mivel a küzdelemben megjelent egy harmadik szereplő is, aki nem hajlandó tudomásul venni a birkózás szabályait, és hátulról igyekszik lekötni a medve figyelmét, remélve, hogy ez idő alatt a bika majd hatalmasra hízik.

A kínai szorítóban nem pusztán a két állat csatázik, a tőkepiac ugyanis a kapitalizmus egyik alappillére, amelyet ugyanakkor egy kommunista ideológia mentén próbálnak működtetni. Az ugyan egyre nagyobb teret engedett a magántőkének, sőt egyes területeken még külföldiek is szerephez juthattak. A dolgok jól is kezdtek alakulni, a gazdaság két számjegyű növekedést produkált, Kína két évtized alatt a világ második legnagyobb szereplőjévé vált.

A régi beidegződéseket ugyanakkor nehéz levetkőzni, az államapparátus mindent behálóz, és a tervgazdaság intézménye is él. A célzott ütemű növekedés érdekében bármi feláldozható, de az sem elfogadható, hogy a tőzsdeindexek vörösen virítsanak. Emelkedés kell, bármekkora összegbe kerül is. A kínai börzék egy év alatt 100-200 százalékkal emelkedtek, és ez jó volt Pekingnek, még akkor is, ha az elemzők többsége már hónapokkal ezelőtt kongatta a vészharangot, hangoztatva, hogy ilyen mértékű növekedés hosszú távon nem fenntartható.

A túlfűtött börzéken júniusban engedtek a szelepek, a fő mutatók pár nap alatt 30 százalékot veszítettek értékükből a parketten végigsöprő pánikszerű eladási hullámban. Peking azonban újra közbelépett, hatalmas mennyiségű összegeket pumpált a részvénypiacokba, szigorodott a szabályozás, megtiltották az új kibocsátásokat, és részvényvásárlásra szólították fel a cégeket és az állami intézményeket. Kezdetben úgy tűnt, hogy a bika nyerésre áll, ám a medve váratlanul heves támadásba lendült. A piac ugyanis nem így működik, az árfolyamokat a spekulációk, a makroadatok, a vállalati eredmények, a hírek, a gazdasági és befektetői környezet és sok minden más mellett a profitéhség hajtja.

A kínai börzék sajátossága ugyanakkor, hogy a befektetők zömét a lakosság adja, akik azonban semmit nem tudnak kiolvasni a különböző tőzsdei mutatókból, elemzői prognózisokból. De hittek a kormány propagandájának, a kezdetben látványos gazdasági növekedésnek, és megtakarításaikat, sőt sok esetben még kölcsönkért pénzeket is részvényekbe fektettek. Csak idő kérdése volt, hogy a profi befektetők mikor döntenek úgy, hogy pénzük megduplázása után kiveszik a nyereséget, a gazdaság lassulásával ez be is következett.

A pánikot ugyanakkor nem tudja kezelni a lakosság, ráadásul a folyamat gerjeszti önmagát: ahol központi beavatkozásra van szükség, ott forró lehet a talaj.  Hiábavaló volt tehát az elmúlt hetek alatt 800 milliárd dollárral kitömni a bikát, a túlsúlyossá vált állatot ugyanis már könnyűszerrel legyőzi a medve, ha egyszer egyedül marad majd vele a szorítóban.
Forrás: napigazdasag.hu