A régen voltak intézmények és szakmák, amikben fenntartás nélkül meg lehetett bízni. Ma azt látom, hogy minden málik szét, senkiben és semmiben sem lehet megbízni, mert pillanat emberek és napi túlélés jellemzi ezt a kort.

Tanár, orvos, bíró és egyéb köztisztviselő

Ha csak azt a pár szakmát veszem sorra, amelyek egy társadalom működésében komoly szerepet töltenek be, megerősítve látom a fenti kijelentést.

A tanári szakma eróziója még a rendszerváltás előtt megtörtént, komoly tekintélye egy tanárnak még a háború előtt volt utoljára. Az orvosok nem csak kevés fizetést, de a hálapénznek és az egészségügyi ellátás hihetetlen leromlásának köszönhetően vándorbotot kaptak megbecsülés helyett. Szintén nem örvendenek megfelelő tekintélynek és tiszteletnek. Az internetnek köszönhetően a betegek is sokkal “képzettebbek”, már nem fogadnak el fenntartás nélkül bármit, amit az orvosuk mond.

Az ügyvédi szakma is elég régen lejáratta magát, a legtöbb embernek nem sok illúziója van az igazságszolgáltatást illetően: a jog nem véd meg bennünket és a “rendszer” működése és az igazság egyre távolabb kerülnek egymástól. A bírói taláron egyre több a folt, de a rendőrség megítélése is csak romlik. Gyerekkoromban szinte vigyázba álltak az emberek, ha megjelent egy rendőr. Ma semmi tekintélye sincs ennek a szakmának sem.

Bank és biztosító, NAV

Sajnos nem egyes személyek, hanem maguk az intézmények iránt rendült meg a bizalom. Tehát ha nem szeretnék személyeskedni, akkor nem az ügyintézőkről és egyes szakmák képviselőiről, hanem intézményekről beszélünk a következőkben. Bár ott tartanánk, hogy az intézmények bizalma töretlen, csak egyes képviselőjükkel van a gond.

A modern kor működésének egyik alapvető pillére a pénzügyi rendszerbe vetett bizalom. A pénz mögött valós érték nincs, csak a hit, hogy adott értéken el fogják tőlem fogadni és fogok tudni bárhol, bármit kifizetni vele. A válságot követően azonban a bankok mohóságát, ügyfelekkel szemben tanúsított viselkedését látva a bizalom jelentős mértékben megcsappant. A biztosítók sem állnak sokkal jobb helyen a unit linked termékek és ki nem fizetett biztosítási összegek hatására.

A magyar ember sosem szeretett adót fizetni és az adóhatóságot sem övezi olyan tisztelet és elfogadás, mint számos országban. Nem szeretni kell az adóhivatalt, de bizalmat és tiszteletet megérdemelhet – kiérdemelhet(ne).

A gazdasági életben harc folyik együttműködés és építkezés helyett, marakodás a koncokért, az életben maradásért. Olyan feltételek között működik a legtöbb vállalkozás, hogy nem tud normális, törvényi és szabályozói környezetnek megfelelő biztonságos tevékenységet folytatni. A körbetartozás és a nemfizetés az államtól indul ki és a korrupcióval, rossz és állandóan változó üzleti környezettel megpecsételi a tisztességes cégek sorsát. Ez pénzben ki sem fejezhető károkat okoz, hiszen a meg nem valósuló beruházások, cégalapítások mértékét nehéz lenne megbecsülni.

Az állam, a politika

A fejétől bűzlik a hal – tartja a közmondás. A hozzá nem értő és korrupt politikusok olyan sok kárt okoztak csak a rendszerváltás óta, hogy csoda, hogy még élünk. A társadalom és az ország vezetése egyre távolabb kerül egymástól. Az emberek fásultan és belefáradva szenvedik el az újabb és újabb csapásokat, a jövedelmi különbségek nőnek, egy szűk réteg mellett a középosztály elszegényedik és ha egyszer a feszültség a felszínre tör, akkor az hatalmas viharként fog mindent elsöpörni.

Miért írom ezt le?

Egyrészt azért, mert hiszem, hogy az emberek nem tarthatóak sokáig butaságban, elnyomásban. Az alulinformált, félrevezetett és kihasznált tömegek egyszer ráébrednek, hogy amiben élnek az nem természetes és megváltoztathatatlan. Tudniuk kell róla, hogy nem volt mindig így és lehetne máshogy is.

Másrészt hiszek az együttműködés erejében. Abban, hogy ha közös és előre vivő célokat tűznek ki az emberek elé, akkor azok hajlandóak áldozatot hozni és tenni a megvalósítás érdekében – de ehhez értelmes célok, tekintély által övezett vezetők és összefogás kell.

Hol tartunk jelenleg? Talán a probléma felismerésénél. De nem látni a vezetőket és a kitűzött, megvalósítható célokat. Mennyi időbe telhet a tisztelet, bizalom és együttműködés légkörének megteremtése? Az alapvető emberi értékek érvényre jutásával, az erkölcsi alapok megszilárdításával kell kezdeni.

És a fentiek érdemben érintik a befektetési kérdéseinket is. Erről írok legközelebb...

dr.Tatár Attila