Miért is szegényednek el a németek? Tegyük fel, hogy választhatunk két megtakarítási forma közül. Az elsőben nagyjából egyharmad-egyharmad arányban vannak részvények (azokba fektető befektetési alapok, nyugdíjszámlák, biztosítások), hosszabb lejáratú jó minőségű vállalati és államkötvények, valamint pénzpiaci alapok, bankbetétek és készpénz. Tegyük fel, hogy egy ilyen portfólió infláció feletti hozama 4 százalék. Egy másikban lényegében nincsenek részvények, csak kis mennyiségben jó minőségű kötvények, illetve nagyrészt bankbetétek, vagy azokhoz hasonló hozamú befektetési alapok és biztosítások. A portfólió reálhozama mínusz 1 százalék.

Tíz év múlva az első portfólió reálértéke közel 50 százalékkal lesz magasabb, míg a másodiké mintegy 10 százalékkal alacsonyabb. Húsz év múlva az első 120 százalékkal lesz magasabb, a második közel 20 százalékkal alacsonyabb, vagyis a kezdeti 100 egység megtakarítás az első esetben 220-ra nő, míg második esetben 82-re esik vissza –közel háromszoros a különbség, pedig a hozamok eltérése csak pár százalékpont.

Ez a képzeletbeli példa nem is annyira képzeletbeli, hiszen a német családok megtakarítási szokásai teljesen leírják a második típust és szenvednek el hasonló hozamveszteséget!

A német háztartások 44 százaléka lakott 2017-ben általa birtokolt ingatlanban és nagyjából feleennyinek (21 százalék) volt rajta jelzáloghitele 81.000 euró értékben szemben a lakás átlagosan 199.200 eurós értékével. A saját ingatlannal rendelkező háztartások aránya az EU-n belül Németországban a legalacsonyabb. Gyakorlatilag minden német háztartásnak van folyószámla megtakarítása átlagosan 1.800 euró értékben, illetve ezen felül 70 százalékuknak volt betéti megtakarítása átlagosan 9.900 eurónyi. A német háztartások 10-10 százalékának volt részvény jellegű befektetése és vállalkozása 9.900 és 26.600 euró értékben.

Miközben a nullkamatkörnyezet jótékonyan hatott az ingatlanárakra, ezt a hitel terhektől megtisztítva csak a háztartások kisebb része élvezi, nagyobb része a megemelkedett bérleti díjakon keresztül inkább elszenvedi. Összességében az ingatlannal nem, vagy annak értékéhez hasonló mértékű hitellel terhelt lakással rendelkező németek megtakarításai lényegi (kamat)bevételt nem eredményező formákban vannak, amelyek reálértéke folyamatosan amortizálódik évtizedes távlatban.

A német megtakarítók, családok helyzetéből egyéb következtetés is adódik összgazdasági szinten: hiába növelné a német költségvetés a kiadásait, ha nincs például az építőiparban elegendő kapacitás és munkaerő már a jelenlegi szinten sem. Klasszikus kínálati szűkösségi probléma, a helyzet még komplexebb, mint első látásra tűnik. Vagyis a sokak által követelt költségvetési ösztönzés rövidtávon nem annyira a gazdasági növekedés élénkülésében, hanem az infláció növekedésében csapódna le és ezzel párhuzamosan a német fizetési mérleg is romlana. Tehát a gondok sokkal mélyebb szintekre vezethetőek vissza…..

Összefoglalva, a német társadalom erősen polarizált, a valóban gazdag német családok szűk rétegén túl a társadalom nagy része egyre jobban elszegényedik. E folyamat hátterében az alacsony saját ingatlanarány és a családok szűk körének tulajdonában lévő vállalati részvénytőke, illetve az abból származó jövedelem és vagyonnövekedés áll.

Tovább a teljes cikkhez>>>

Forrás: Jaksity György: A német beteg