Ben Bernanke újabb négy éves hivatali idejének megkezdése előtt tartott bizottsági meghallgatásán arról beszélt, hogy az alacsony kamatok is hozzájárultak a pénzügyi buborék-fújáshoz a nyersanyagpiacon. Szerinte újra kell értelmezni a monetáris politika célkitűzéseit: a XXI század második évtizedében fontosabb a lufi-ciklusok kivédése, mint az alacsony kamatokkal történő gazdasági élénkítés.

Már semmi sem az, mint aminek megszoktuk: a dollár nem jó menedék valuta, Amerika nem az álmok földje és az arany sem a klasszikus, legbiztonságosabb megtakarítási termék. Valamikor majd mesélni fogunk unokáinknak ezekről a régi történetekről, amelyek nekik már olyanok lesznek, mint nekünk a régi, gyermekkori népmesék az igaz, fedhetetlen lovagokról. A világ megváltozott, egyre veszélyesebbé válik és ezt a felelős döntéshozók is látják. De nem tudják mit is kellene az emberi kapzsiság ellen tenni.

A nyersanyagok befektetési piacán most hatalmas haszonnal lehet kereskedni. És pénzt is lehet hozzá találni, hiszen a dollár kamatok soha nem látott mélységben vannak. Ki tud ellenállni a carry-trade üzletnek?

Száguld a vonat a szakadék felé, mindenki tudja, hogy bele is fog rohanni, de nem képesek lemondani az orruk előtt lévő profitról, inkább felszállnak annak reményében, hogy lesz idő a leszállásra. De minél többen gondolják így, annál nagyobbat fog szólni a nyersanyagpiacon fújt lufi.

A nulla körüli kamat csapdája

Érzik a Fed döntéshozói is, hogy saját csapdájukba esnek, ha sokáig a nulla közeli szinten marad az irányadó kamatráta, lehetővé téve, hogy bárki amerikai dollár kölcsönt vegyen fel szinte ingyen és érjen el jelentős hozamot a befektetési piacokon, az utóbbi időben például az aranynál (14 %-ot egy hónap alatt). Senki sem hitte volna egy éve, hogy a dollár carry-trade devizává válik!

Újabb lufik állnak a kidurranás előtti szakaszban. Az arany folyamatosan állít fel új történelmi csúcsokat (1217 dollár) és a legtöbb elemző további emelkedést tart valószínűnek. Miközben a dollár az 1,51-es régió fölött járt az euróval szemben és az USA saját problémáinak megoldását csak úgy tudja elképzelni, hogy a világ más részein fizessék ki a felgyülemlett számlát (lásd államadósság.)

Mindenki azzal nyugtatgatja magát, hogy amíg nem  látszik az inflációs veszély kezdete, addig nem nyúl sem a Fed, sem az EKB a kamatokhoz, vagyis nyugodtan lehet nyersanyag alapokba továbbra is dollár milliárdokat átpumpálni. Múlt héten 1 milliárd friss amerikai dollár áramlott ilyen alapokba, ahol idén idáig 14,6 milliárd dollár gyűlt össze.

A korrekció jelei sem látszanak, hiszen éppen a gyengülő dollár miatt várható, hogy az arany ára egyre feljebb mehet, főleg ha Kína is követi Indiát és elkezdi tartalékait átpakolni dollárból a klasszikus arany tartalékba. Ezért aztán a New City Investment menedzserei legfrissebb előrejelzésükben 1600 dolláros arany árral számolnak, amit a következő hónapokban érhet el a jegyzés.

Hasonlóan gondolták a Goldman Sach elemzők, akik a jövő évre vonatkozó átlagos célárfolyamot 14 százalékkal 1099 dollárra emelték. Kereskedők szerint olyan intenzív a kereslet az arany iránt, hogy akik az árfolyam meredek emelkedése közben lemaradnak a jó vételről, azok átmennek az ezüst piacára, és folytatják a bevásárlást: nem csoda, hogy az ezüst is 17 havi csúcsra, 19,36 dollárra drágult.

Egyszer pedig el kell jönnie a kamatemelésnek. És akkor a piacon kitör a pánik. Hogy lehet ezt megakadályozni? Valószínűleg már sehogy. És akkor gondolkozzanak  az „exit strategy” (kilépési stratégia) technikáján az amerikai nagyokosok, akik a sokadik válságot kezelik rosszul, egyre gyorsuló ütemben termelve újra a válságokat. A spekuláció játéka nem marad távol a valódi gazdasági folyamatoktól, mindenki meg fogja érezni a vihart, amit a lufiból kitörő levegő idéz elő.