A gazdaság működéséhez szükséges pénz mennyiségét a jegybankok egész jól meg tudják becsülni, a kettős bankrendszer hitelkibocsátási mechanizmusai elvileg képesek is lennének ezt a mennyiséget kezelni, finomra hangolni. De mi történik akkor, ha a gazdaság élénkítése érdekében az állam is és a jegybankok is nagyobb mennyiséget szabadítanak rá a gazdaságra?

Békeidőben egészséges lehet egy kicsit több pénz a rendszerben, egy kis infláció még élénkítheti is a gazdasági életet. De 2008-ban és a Covid idején a pénzkibocsátás mértéke megszaladt. 2008. után még nem lett nagyobb baj ebből, hiszen a pénztöbblet jelentős része nem került ki a pénzpiacokról, csak a tőzsdéken, ingatlanpiacokon okozott némi „inflációt”. De 2022. már más volt. Mind mennyiségében, mind jellegében eltérő folyamatokat láthattunk. A vállalatok és a lakosság életben tartásához is extra pénzekre volt szükség. Ennek a többletnek a megoszlása és mértéke már elérte azt a határt, ahol beindult az infláció. Ezt a folyamatot ma már mindenki érti és látja, a jegybankoknak sem lett igazuk, hogy ez csak egy rövid időszak és aztán elköltik a pénzfelesleget és mindenki megnyugszik.

De ez a folyamat már sokkal korábban elkezdődött és a baj sokkal nagyobb. Ebben a cikkben már foglalkoztam a világ összes pénzével és látható, hogy a fejlett országokban adósságválság közeli állapotok alakultak ki: mind az állam, a vállalatok és a lakosság is nyakig el van adósodva, ez a mennyiségű hitel már nem élénkít, hanem pusztít. Különösen akkor, ha a kamatok emelkednek.

És akkor a csapda bezárult. Nem csak a FED, hanem a fejlett országok összes jegybankja kamatemelésre kényszerült – eltérő mértékben, de ezt meg kellett lépniük. Az emelkedő hitelkamatok leállították a jelzálogpiacot, felére esett vissza az ingatlanforgalom, de a fogyasztási hitelekből is alig kér a lakosság ilyen kamatok mellett. De hát ez volt a cél, így lehet legyőzni az inflációt. Csakhogy most a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntjük – ahogy mondani szokták. Hol van a határ? Mekkora áremelkedést bír még el a gazdaság és hol van az a kamatszint, ahol már a gazdaság stabilitása sérülhet, túl nagy árat fizetünk az egész gazdaság motorja leállhat.

Tehát a jegybankok nem emelhetnek tovább kamatot, de akkor mi fog történni?

Miről szólnak a bankcsődök?

Mivel a bankok hitelezési tevékenysége leállt, a sok pénzben lassan belefulladtak, így kreatívan kitalálták, hogy kötvényekbe rakják a pénzt, sőt tőkeáttétes pozíciókat is felvettek, ami különösen veszélyes folyamat, ha közben erőteljesen emelkednek a kamatok. Ekkor ugyanis a korábban megvásárolt kötvények alacsonyabb kamatai miatt veszteségük keletkezik, amit elég sok tőke, fedezet árán lehet csak kezelni. Egy bank alapból sérülékeny, de ha „rámutatnak” és egyszerre túl sokan akarják a pénzüket kivenni, akkor azonnal vége van és kész a csőd. A teljes pénzpiac megmentése érdekében pár bank csődjét még „piaci alapon” rendezhetik, talán komolyabb baj nem lesz a dologból. De hosszabb idő alatt kerülhet csak ki ez az „akna” a pénzügyi rendszerből.